A talaj és a futó lába közötti súrlódásból adódik energiaveszteség. Az elrugaszkodási felület minőségétől függ az elrugaszkodás során kifejtett erő megtérülése. Ezt az elrugaszkodási szög is befolyásolja.
A különböző talajtípusok (rekortán, aszfalt, salak, gránit, bazalt, mészkő, homokkő, földút, tűlevelű erdő, avaros erdő, törmelékes talajok, homok, agyag, hófajták, jég) a csapadéktól, a levegő páratartalmától is függően, különböző mértékben adnak támasztékot. Más és más a fellépő súrlódási erő, így az elrugaszkodást végző láb jelentős elmozdulása is előfordulhat, ami komoly veszteséget jelent.
Ezekkel a változó talajviszonyokkal terepfutás alatt találkozik a futó. A gazdaságtalan elrugaszkodások kiküszöbölésére a gyakorlott terepfutó a mozgásszerkezet meg-változtatásával keres hatékonyabb megoldást.
A talaj és a futó lába közötti súrlódási erő csökkenésekor, azért, hogy a kifejtett akcióerő a lehető leggazdaságosabban megtérüljön, a következő változtatásokat lehet megtenni.
- Az elrugaszkodás erejét csökkenteni kell.
- Az elrugaszkodás irányán a nagyobb felületi nyomerő érdekében változtatni kell, tehát növelni kell az elrugaszkodás szögét a talajhoz képest.
- Rövidíteni kell a lépéseket.
- Növelni lehet a frekvenciát.
Bármelyik tényező megváltoztatása segíthet, de rendszerint a tényezők együttes, egymáshoz igazodó változtatása hozza meg az eredményt. A tényezők ugyanis egymással szoros összefüggésben vannak.
Miként azt az előző részben jeleztem, terepfutás közben előfordul, atléták esetében nem, hogy a talp átgördítésére nincs mód, pl. kőmezőn átfutva, vagy meredek lejtőn oldalazva.
Ilyen esetekben az elrugaszkodás sem lehet olyan intenzív, mint atlétikapályán.
Összegezve megállapítható, hogy terepfutás alatt igen nagy lehet a talaj és a futó lába közötti súrlódásból adódó veszteség.
Akadályok
A korábban már leírt
- lejtésviszonyok,
- irányváltoztatások,
- a talaj dőlésszöge és
- a talaj minősége
alkalmazkodásra késztetik a futót. A terepen lévő akadályok is ugyanezt teszik. Az alkalmazkodást 4 alapvető csoportba sorolhatjuk.
Dinamikai jegyek módosulása
A futómozgás alapvető jellemzői megmaradnak, tér-, idő-, dinamikai jegyek módosulnak csak. Példák:
- terepfutás szürkületben, sötétben (csökkent információ),
- futás gallyazásban (átléphető akadályok),
- futás szedres területen (magasból letaposandó akadályok),
- futás csalánosban (tőből, talaj felszíne fölött taposandó akadály),
- futás derékig érő fűben (csökkent információ, közegellenállás),
- futás vasúti sín talpfáin (külső térbeli információk figyelembevétele),
- futás kövek között, köveken (külső térbeli információk figyelembevétele),
- átgázolás patakon (csökkent információ, váratlan , ismeretlen mélységű közegellenállás),
- futás mocsárban (ez egy svéd futónak csak a talaj minőségének változása, de magyar futónak szokatlansága folytán inkább akadály),
- futás szokatlan talaj és növényzeti együttesben (skandináv vagy alpesi terep),
- nehezen modellezhető körülmények stb.
A futómozgáshoz egyéb mozgások társulnak
A láb ciklikus futómunkája mint domináns tényező megmarad, de kiegészül a nyak, a törzs és a karok mozgásaival. Jellemző a növényzeti akadályokhoz való alkalmazkodásnál, egyensúlyozásnál. Példák:
- elhajlások oldalra,
- átbújások előrehajlítással vagy döntéssel,
- gallyak-ágak elütése, elhajtása, sodrása karral, kézzel,
- kapaszkodás, támaszkodás kézzel környezeti tárgyakba, tárgyakra,
- gallyak-ágak meghajlítása, sodrása törzzsel,
- egyensúlyozó mozdulatok,
- tájfutó esetében a térkép és a tájoló használatával járó mozdulatok.
A ciklikus mozgást alapvető jegyeiben eltérő, másik ciklikus mozgás váltja föl
A gyorsaság érdekében a terepfutó arra törekszik, hogy a körülmények figyelembevételével (lejtésviszonyok, irányváltoztatások, a talaj dőlésszöge és minősége, valamint akadályok) az adott terepszakaszon a leghatékonyabb mozgással haladjon. Általában finom átmenttel vált a futó egyik mozgásról a másikra, de a mozgások térbeli, időbeli és dinamikai jellemzői jelentősen megváltoznak.
Példák:
- a felmászást lerohanás követi,
- a szökdelést oldalazó futás váltja föl,
- a sarokkal kitámasztó leereszkedést országúti futásra váltja a futó.
A ciklikus mozgás időlegesen megszűnik
a) Egyszeri aciklikus megoldások kerülnek be a mozgássorba
Példák:
- patak átugrása guggoló technikával,
- villanypásztor vétele átlépő magasugrással,
- kerítésen átjutás vetődéssel vagy kanyarlattal,
- magas kerítés vétele tolvajugrással,
- kidőlt fa fölött átjutás gáttechnikával,
- kidőlt fa fölött átjutás rálépős akadálytechnikával,
- le-, fel-, át- és mélybeugrások,
- le-, fel-, átlépések,
- szökkenések (duplázások), egy és két lábról, egy vagy két lábra.
b) Összetett aciklikus megoldások kerülnek be a mozgássorba
Példák:
- ereszkedés fekvőtámaszba, átbújás kerítés alatt, rajt fekvésből,
- mélybeugrás két lábra, majd gördülés oldalra,
- lábzárással felugrás két lábról függésbe, majd húzódás, tolódás (sziklafalon vagy meredek horhos oldalában faágakat használva),
- mászás erdei létrára, átlépés 180 fokos fordulattal, mélybeugrás háttal.
Az a) és b) pontban említett szituációkra fel lehet készülni modellezett edzések alkalmazásával, más sportágak mozgásanyagát felhasználva.
Pontosabban fogalmazva: a gyermekkorban elsajátított alapkészségek (a járás, futás, ugrás, szökdelés, mászás) a terepfutás során olyan sportkészségekkel kapcsolódnak, amelyek „meghatározott mozgástechnikára épülnek, speciális feladatok megoldására vonatkoznak, csak a mozgástechnika gyakorlásával, csiszolásával fejleszthetők”. [Báthori]
A sportoló maga dönt az akadály leküzdésének módjáról, a végrehajtott mozgás pedig az aktuális feladathoz alkalmazkodik.
Mint látjuk, elsősorban a környezeti jelzések a fontosak! Ily módon a nyílt mozgáskészségek határozzák meg a terepfutó teljesítményét, de miként a birkózó vagy a síző, úgy a terepfutó is „az emlékezetbe vésett mozgásmintákat igen erős belső visszajelentő mechanizmusok útján, az izomérzékelés segítségével váltja valóra”, [Báthori]
c) Nem állandó jellegű mozgások kerülnek be a mozgássorba
Nem állandó jellegű mozgások a váratlan helyzetekhez célszerűen megválasztott mozgásműveletek.
A definícióban a váratlan helyzet jelentheti különleges, azaz a megszokottól eltérő terepakadály leküzdésének feladatát.
Ezt a terepformák szokatlan mérete, minősége, illetve azok szokatlan megjelenési együttese okozhatja. Például:
- mocsarak és sima felületű kőhátak (kalliók) közötti futás, vagy
- homokkő tornyok közötti hasadékokban haladás, vagy
- átjutás labirintusszerű sziklafalakkal nehezített hegyoldalon. (Nincsenek mozgás-minták a megoldáshoz!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése