Vadászó ifjak.
A spártai férfiakra 20 éves korukban várt az utolsó jelentős próbatétel, nem sokkal a kiképzésük befejezése előtt. Be kellett kerülniük egy a közös étkezésekre, asyssithia-ra (szüsszitia) szerveződő társaságba, amelyben aztán a spártai fiúk és férfiak minden szabadidejüket együtt töltötték. De ezekbe a társaságokba nem volt könnyű bejutni. Egy-egy ilyen társaságba a tagok szavazatai alapján lehetett bejutni, ha valaki nem felelt meg, akkor egyfajta feketelistára került, és nem lehetett spártai polgár. Nyilvánosan megalázták, és kizárták abból a társadalomból, amibe beleszületett. Ha viszont sikerült bekerülni, akkor az illető 10 év múlva (30 éves korában) kapott egy nagy darab földet az államtól, meg kellő mennyiségű helótát hozzá, akik az illető jólétéért dolgoztak. Így lett a férfi a spártai hierarchia csúcsán álló harcos elit, az egyenlők része.
20 éves koruktól megnősülhettek, de harmincéves korukig nem a családjukkal, hanem a kaszárnyában éltek. A férfiak csak harmincéves korukban költözhettek családjukhoz, viszont katonakötelesek maradtak egészen hatvanesztendős korukig.
20 éves koruktól megnősülhettek, de harmincéves korukig nem a családjukkal, hanem a kaszárnyában éltek. A férfiak csak harmincéves korukban költözhettek családjukhoz, viszont katonakötelesek maradtak egészen hatvanesztendős korukig.
A nevelés azonban nem fejeződött be húszéves korban, hanem kiterjedt a felnőtt korra is. Az egész polisz úgy működött, mint egy katonai tábor: senki sem tehette azt, amihez kedve volt, mindenki a kötelességét végezte. Ha más dolguk nem akadt, felügyeltek a nevelőtáborokban lévő fiúkra, hasznos dolgokra tanították őket. A spártaiak - Lükurgosz törvényének szellemében - nagy gondot fordítottak arra, hogy a nevelőtáborok vezetői tisztségét egy arra érdemes férfi töltse be. Paidanomosz mindig olyan ember lett, aki megfelelő nevelői képességekkel rendelkezett.
És egy mondat a spártai nőkről: A spártaiak érdeme, hogy a lányok nevelését is szívügyüknek tartották. Szinte a fiúkkal egyenértékű képzésben részesítették őket. Ők is megtanultak sebesen futni, ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetben foganjanak meg. Másfelől az sem volt mellékes szempont, hogy a férfiak távollétekor - hadjáratok idején -nekik kellett vállalniuk az otthon védelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése